2015. április 19., vasárnap

4

Sziasztok!
Megérkeztünk a negyedik fejezetünkkel, amely egy kicsit nyugodtabb hangulatú. Szerettünk volna egy kis kitérőt tenni Scott és Allison kapcsolatára, mielőtt megérkeznénk az izgalmasabb (és az egyik kedvenc szálunkhoz - én már shiprohamot kaptam, pedig nem is írjuk még) részekhez. 
Reméljük tetszik majd, jó olvasást! xx
Sophie & Xavier

___________________________________________________________________

Here with me


Allison el tudta engedni magát Lydia társaságában, a plázában végre feloldódott, de az agya hátsó, sötét területén még mindig ott motoszkált az álma, Stiles és minden, amin az elmúlt napokban gondolkozott. Lydiával az utca végén válnak el egy hosszú ölelés után, Lydia pedig a légy erős mondatot suttogja legjobb barátnőjének, aki erőtlenül magához szorítja az apró lányt, és úgy bólint. 
Lydia nem tudja ugyan, min ment keresztül Allison, mikor feláldozta magát és a víz alá bukott, de mivel minden percben mellette áll azóta, hogy Allison megérkezett az iskolába a legelső napján a dzsekijében, ami Lydiának annyira tetszett. Látja és tudja, mennyire erőtlen a barátnője most. Rossz neki így látni Allisont, de ennek is vége lesz, mint minden eddigi problémájuknak, hiszen ők mindent megoldanak. Stilest sikerül megmenteniük, Allison pedig túl lesz a gyenge időszakán. Erre gondol az apró vörös, miközben nézi Allison távolodó alakját. 
Allison néhány másodperc múltán sikeresen beletalál a kulcslyukba. Remegő kezének nem tud megálljt parancsolni mostanában, de igyekszik nem rágódni az egészen, ami történik vele. Bejut a lakásba, amely meglepően csendes ahhoz képest, hogy délután van. Cipője kopogása hangosnak tűnik a lakásban, ő pedig egyenesen a szobájába igyekszik, ahová benyitva ijedten összeugrik. 
- Scott? - nevet fel, mikor megvizsgálja az ágyán ülő alakot. Scott felmosolyog barátnőjére, és felpattan. Odasétál hozzá, és átölelve megcsókolja. Allison belemosolyog a csókba, olyanok, mint régen. Mielőtt ő és a szülei megtudták a vérfarkas-kilétet, mikor még felhőtlenül boldogok voltak, két átlagos, szerelmes tinédzser. 
- Terveztem valamit mára – suttogja, és összekulcsolja ujjaikat. Allison kivillanó fogakkal mosolyog, arcán mély gödröcskék keletkeznek. Ez az, amire szüksége van. Scottra a hatalmas, barna szemeivel, a tökéletes mosolyával, és a mély szerelmével. Szüksége van szeretetre, és arra, hogy szerethessen. Örül, hogy Scott programot tervezett, végre vele is lehet egy kicsit. 

A lombkoronák az égig magasodnak, ahogy Scott és Allison sétálnak az erdőben. A farkas és a vadász. A Rómeó és Júlia féle plátói szerelem egyszer s mindenkorra beteljesült. Boldogok, s úgy néz ki, hogy senki se tudja elrontani ezt a boldogságot. Kéz a kézben sétálnak a ropogós, levelekkel beterített földön. A sötét hajú fiú melegen mosolyog a háta mögött sétáló lányra. Elmondhatatlanul csodálatosnak tartja őt, teljesen tökéletes számára. Hófehér bőre, mely szinte csillog a napfényben, mogyoróbarna szemei s finoman metszett ajka. A fiú már az első napon beleszeretett a lányba. 
A patak finoman folydogáló hangja üti meg a fiú fülét. Úgy emlékszik arra a helyre, mintha csak tegnap lett volna, pedig azóta már két hosszú év telt el. Azóta, hogy megismerte a lányt és idehozta, hogy megünnepeljék a születésnapját. Ajka akarata ellenére is mosolyra húzódik, néhol kivillannak hófehér fogai is. 
- Mi az? - kérdezi Allison szintén mosolyogva. Az utóbbi időben talán őt viseli meg a legjobban ez az egész szituáció. A rémálmok és Stiles. Az egész dolog ólomként nehezedik a vállára, de próbál megbirkózni ezzel a több tonnás teherrel melyet nap, mint nap visel. Stiles a barátja. Egy nagyon jó barátja, s szeretne segíteni a fiúnak, plusz, talán mardosta is egy kicsit a bűntudat, hisz az utóbbi időben Stiles egyedül volt. Senki se figyelt rá, mindenki a maga dolgával volt elfoglalva, de úgy gondolta, hogy nekik „embereknek” össze kéne tartaniuk. Szeretett volna és még most is nagyon szeretne segíteni a fiúnak, megmenti őt a gonosztól, szeretne a támasza lenni. De legjobban azt szeretné a szíve mélyén, ha Lydiával végre egymásra találnának. A kis vörösbegy mesélt neki az ominózus csókjukról, mellyel „megmentette” a fiút, s ő fülig érő mosollyal hallgatta azt. 
Tudja, hogy az apró termetű lánynak is sokat jelent Stiles. Tudja, hogy Lydia is többet érez a barátjuknál, mint, amit mutat
- Allison! - Scott csilingelő, s mély hangja töri meg a csendet a lány fejében. Teljesen elkalandozott s úszkált a gondolataiban az imént.
Mostanában ez egyre sűrűbben történik meg a lánnyal. Gyengének és sebezhetőnek érzi magát legbelül, de próbál erősnek mutatkozni, és, amennyire tud, annak is maradni, hisz most nem törhet meg, most kell a legerősebbnek lenni, a barátai s a családja mellett állni. Pozitívnak, s erősnek kell maradnia.
- Megérkeztünk – mosolyog rá kedvesen Scott. Sötét szempárjában a boldogság egyik szilánkja csillan meg, majd megszorítja Allison kezét. A lány körbenéz, majd hagyja, hogy az emlékek utat törjenek elméjében. Itt voltak a születésnapján pár évvel ezelőtt. Ugyanezen a helyen, az iskolából elszökve bolondoztak és beszélgettek. S ez az emlék most boldogsággal és melegséggel árasztja el a szívét, neki pedig szüksége van erre. Hogy valaki segítsen, és felmelegítsék a fagyos, sötét helyre bezárt szívét. 
Végigsimít a fából készült hídon, és megfordul. Rámosolyog barátjára, és közelebb hajol hozzá. Ajkai súrolják a farkas fiú ajkait, majd pedig egy forró s érzelmekkel teli csókban forrnak össze. Scott úgy markolja a lány derekát, mintha ezzel az egy érintéssel minden rossztól képes lenne megóvni az ő saját vadászát, s a lány pedig úgy kapaszkodik a fiú vállába, mintha Scott valóban képes lenne megóvni őt minden rossztól s magától a gonosztól. 
Így voltak ők egyek. 
- Szeretlek – csúszik ki a lány ajkán a szó, mikor elválnak egymástól. Ajkaik még mindig csak centiméterekre vannak egymástól, tekintetük egymásba fonódik, így állnak a nyugalmat árasztó, kellemesen csörgedező patak mellett. Scott csak rámosolyog a lányra, és egy apró puszit ad az orrára, majd folytatják a csendes elfoglaltságukat. A két sötét szempár teljesen elveszik egymásban, mintha nem lenne senki más a világon. Nem lennének gondjaik, természetfeletti problémák, csak ők ketten, ott, az erdő közepén, örökre. Scott és Allison
- Én is szer... - 
- Láttad ezt? - kérdezi Allison összezavarodva, félbeszakítva a fiút abban, hogy válaszoljon és megerősítse szerelmét, és forogni kezd a hídon állva. Egy alakot vél felfedezni az erdő sűrűn nőtt fái között, ahogy csendesen elsuhan a törzsek között. Akár egy áldozatát becserkésző farkas. Hosszú haja lebegett a szélben, de az arcát nem látta. S amilyen gyorsan feltűnt, olyan gyorsan el is osont. Eltűnt, majd egyszerűen felszívódott. Scott az érzékszerveire összpontosít, hogy megnézze a lánynak, még itt van-e a közelben a leskelődő, akit barátnője észrevett, közben nem engedi el a lány derekát egyetlen egy másodpercre sem. Mindentől megvédeni nem tudja, de akarja, hogy érezze Allison a törődését, ahogy vigyáz rá, és nem hagyja, hogy baja essen. Ujjai finoman markolják a lány vékony húsát. Ha bármi baja esne, abba beleroppanna. Összehúzza a szemét, úgy próbálja kiszűrni a különböző hangok közül azt, amit keres. Nem hall semmit, teste nem észleli, hogy ember lenne a közelben. Nem hallja a légzését, se szívének dobbanásait, egyedül csak a madarak csodálatos énekét, az erdőben megbúvó állatok apró szívverését, továbbá a neszeket, amiket a levelek közt kapirgáló kis élőlények okoznak.
- Sajnálom, az én hibám – mosolyog rá barátjára Allison, belül viszont reszket. Csodálja, hogy Scott nem említi meg a heves szívverését. Tudja, hogy nem képzelődött az imént, érezte a személy jelenlétét, a tekintetét magukon, ahogy nézte őket. Allison megrázza a fejét, érzi, ahogy a sötétség egyre jobban magába szívja, s elveszi a maradék józan eszét is. Fél, de ezt nem mutathatja ki senkinek. Erősnek kell maradnia.

1 megjegyzés:

  1. Sziasztok!
    Naa,végre! El sem tudjátok hinni milyen jó volt egy ilyen, hosszabb fejezetet, egy szemszögön keresztül végigolvasni. Sajnálom szegény lányt, amiért ennyi problémája van, ezért roppant örültem, hogy Scott mellette van mindenben és támogatja. Csak most, hogy a végére értem ennek, tudatosult bennem, hogy mennyire hiányolom a lányt az eredeti sorozatból. Jó lenne, ha valamilyen úton-módon visszahoznák. Ami pedig a végét illeti... egyből a testvérére gondoltam, de akkor hogy-hogy Scott nem hallotta? Veszélyesebb ellenfél lesz, mint hittem! :O
    Alig várom a folytatást!
    Millio puszi Xx
    ui.: csodás a dizi *o*

    VálaszTörlés